Autóklíma működése

A rendszer

Az autóba épített klímaberendezés a hűtőközeg nyomás- és -halmazállapot-változására, illetve az ezzel járó hőmérsékletváltozásra épül. A hűtőközeg ma jellemzően az R134a jelű környezetbarát anyag, ami 1998-tól teljesen felváltotta a korábbi, ózolyuknövelő freont; de folynak kísérletek egyéb anyagokkal is (a Toyota például szén-dioxiddal kísérletezik). Az R134a esetében - típustól függően - 400-950 gramm mennyiséggel töltik fel a rendszert, egy busznál a töltőmennyiség meghaladhatja a tíz kilogrammot is.

klima06_009.jpg
A kör

Az alacsony nyomású, gáz halmazállapotú R134a-t a kompresszor (a motor főtengelyéről vett hajtás segítségével) összesűríti, megnövelve ezzel a hőmérsékletét is. Következik a hűtő (jellemzően az autó motorjának hűtőjéhez hasonlatos, és az elé építenek be) vagy más néven kondenzátor, ahol a hűtőközeg folyadékká alakul, az eközben keletkező hőt a menetszél (vagy a ventilátor) tünteti el.

A következő elem a szárítószűrő, ami kiszűri a nedvességet, pontosabban párátlanítja a közeget, és felfogja a szennyeződéseket is. A nagy nyomású, cseppfolyós halmazállapotú, meleg R134a ezután áthalad az úgynevezett expanziós szelepen, ami csökkenti a nyomást, így a hűtőközeg a külső hőmérsékletnél hidegebbé válik.

Az utastérben elhelyezett hőcserélőn (más néven párologtatón) áthaladva ismét halmazállapot-változás következik be, amitől az R134a lehűti a párologtatón áthaladó utastérlevegőt, egyben ismét felveszi eredeti fizikai állapotát (kis nyomású gáz), hogy a folyamat elölről kezdődhessen. Az egy helyben álló, működő klímás autó alatt néhány perc alatt víztócsa jelenik meg, ez nem más, mint az utastér párologtatójánál kicsapódott pára, amit a rendszer összegyűjt, és a kivezet a szabadba.

1. kompresszor, 2. kondenzátor, 3. szárítószűrő, 4. expanziós szelep, 5. hőcserélő, 6. nyomáskapcsoló